Pasztellképek és grafikák fixálása
A pasztellrajzok készítése közben sokan találkozhatnak azzal a kihívással, hogy hogyan lehet azokat stabilabbá és tartósabbá tenni anélkül, hogy veszélyeztetnék az alkotásuk eredeti szépségét. Ezt a témát járom körbe ebben a cikkben, hogy segítsek eldönteni, hogy mikor kell vagy nem kell fixálni a pasztellrajzot annak érdekében, hogy azok hosszú éveken át megőrizzék élénk színeiket és részletgazdagságukat.
Minden a papíron múlik!
A pasztellezők tudják, hogy a rajz végeredménye nagyban függ az alkalmazott papírtól, és nincs ez másként a fixálás esetén sem. Én általában Pastelmat papíron dolgozom, ami a papírok között egy közepesen erős dörzsfelülettel rendelkezik. A speciális, kicsit bársonyra emlékeztető felülete miatt nagyon szépen építhetőek rajta a pasztellrétegek anélkül, hogy elmosódnának, maszatolódnának a pigmentek. Nekem pasztellceruzából gyakran 5-6 réteg is rámehet, mire úgy érzem, hogy megfelelően össze tudom mosni a színeket. (Krétából kevesebb is elég, Panpastelből szintén több kell)
Olyan jól tartja meg a felüetén a festéket, hogy a pigment szinte beleragad, így a kész kép óvatos érintésre sem fogja meg az ujjunkat, vagy maszatolódik el. Persze van az a mennyiség, amikor már ez is kenődik, de egy kis gyakorlással könnyen belőhető a felső határ, és nem lesz vele gondunk.
Ezek miatt én a Pastelmat papírra készült képeimet SOHA nem fixálom. Nem csak, hogy nem szükséges, de egyenesen tilos is, mert ez a papír nagyon érzékeny a nedvességre és a különböző cseppekre (soha ne fújjuk le a felületéről a port, mert a nyálcseppek is rákerülhetnek a rajzra, ami utána nyomot hagyva száradhat meg), így egy fixatív, (neadjisten hajlakk) elég nagy eséllyel teszi tönkre a rajzot.
Ha szeretném hosszútávra biztonságban tudni a Pastelmatra készült rajzaimat, két opciót szoktam alkalmazni:
Ha megrendelésre készült, általában profi kereteztetést kínálok fel hozzá, vagy, ha standard méretű, akkor egy bolti képkeretet ajánlok, ami üveg vagy plexilappal rendelkezik. Ez az extra védelem hosszú évekre megóvja a portról, párától, és egyéb környezeti hatásoktól a rajzot.
Ha csak gyakorlásra vagy saját gyűjteménybe készítettem, akkor pedig egy zsírpapírral vagy sima papírral takarom le a felületét, és rajzmappába teszem.
(Ha szeretnéd kipróbálni a Pastelmat papírt, ezen a linken megvásárolhatod, és a doraart5 kód beírásával a pénztárnál 5% kedvezményt is érvényesíthetsz)
Mi a helyzet az egyéb papírokra készült pasztellrajzokkal?
A Pastelmat papír talán az egyetlen kivétel (esetleg még a Velour is hasonló lehet, bár azt még eddig nem próbáltam, de ami késik, nem múlik :) ) a pasztellpapírok között, ami nem igényel fixálást. A különböző fixatív spray-eket nem véletlenül találták ki, tehát ha valaki nem tud vagy nem akar Pastelmatra dolgozni, akkor legtöbb esetben ajánlatos fixálnia a rajzát.
Mivel a grafikai fixatívok elég borsos árban vannak, sokan használják a hajlakkot is a pasztellképek fixálására. A külföldi fórumokon azonban erről a módszerről kivétel nélkül azt olvastam, hogy kerülendő, mert hosszú távon ront a fényállóságon, sötétíti a rajzot, stb. Úgy gondoltam, hogy a legjobb, ha egy olyan művészt kérdezek erről, aki tudomásom szerint évek óta maga is mindkét módszert alkalmazza az alkotásainál.
Máté Sándor munkásságát évek óta követem, számomra ő a hazai pasztellezés egyik legnagyobb mestere. Ő volt az, akinek a csodálatos tájképei és portréi hatására kezdtem el érdeklődni a technika iránt jó pár évvel ezelőtt. Sándor a következőket mondta a hajlakkról való fixálásról:
“Valóban használok, de csak Taft márkát, abból is a leggyengébb fokozatút. Amúgy a fixatív is besötétíti, ha túl sokat fújnak rá. Lényeg, hogy nem szabad túl fixálni, hiszen semmi haszna. Rippl-Rónai nem is használt, ha igaz. A színtartósság a pasztell minőségétől is függ, hiszen a pigment az alapja. Nem véletlen, hogy Van Gogh napraforgói lassan bezöldülnek, vagy Munkácsy képei befeketednek.”
Néhány csodálatos alkotás Máté Sándortól festőművésztől. Ha szeretnétek tőle tanulni, online vagy élőben is van rá lehetőség, a linkekre kattintva lehet jelentkezni
Pár tipp a fixáláshoz:
Lehetőség szerint szabad levegőn (de legalábbis jól szellőző helyiségben) fújjuk ki a sprayt, ugyanis a kiszabaduló anyagok belégzéskor egészségre ártalmasak lehetnek. Ha nem tudjuk megoldani egyiket sem, használjunk védőmaszkot.
Használat előtt rázzuk fel a fixatív sprayt.
Végezzünk egy próbafújást, mielőtt a rajzunkra fújunk, hogy lássuk, hogyan működik, milyen erővel kell nyomni, stb.
Tegyük a rajzot vízszintesen egy felületre, és 20-30 cm-es távolságból egyenletesen fújjunk ki egy vékony réteget.
Egyébként fixálni nem csak a kész képet lehet, de sokan használják egy köztes lépésként is az alkotás folyamatában, ha meg szeretnék őrizni az adott réteget, és tovább dolgozni a következő rétegen anélkül, hogy az keveredne az alsóval.
Márkák tekintetében hatalmas a kínálat hazánkban is, és azt gondolom, hogy óriási különbségek nincsenek. Én eddig a következőket használtam (ezek közül egyiknél sem tapasztaltaltam különbséget):
Néhány fixatív márka (Sennelier, Daler Rowney, Winsor & Newton, Talens, stb.)
Remélem hasznosnak találtátok a cikket, ha tetszett, kövessetek a különböző felületeken, hogy értesüljetek a legújabb tartalmakról :)
Mindenkinek örömteli alkotást kívánok!
Dóri
